Vorák Józsefné

Vorák Józsefné 1925-ben született. Édesapja, édesanyja, sőt nagyszülei is tanítók voltak. A család egyik ága a Dunántúlról, a másik Erdélyből származik. Életére mindkét háború hatással volt: apja az olasz és az orosz fronton harcolt, amiért később vitézi címet is kaphatott volna, de visszautasította azzal az indoklással, hogy vérdíj nem kell. Anyja családja repatriált, így kerültek Bács megyébe. Három gyermeket neveltek hitre, erkölcsi szilárdságra, szeretetre, a családi összetartozás életre szóló érzésére. Ez segítette akkor is őket, mikor szüleiket elvesztve csak egymásra számíthattak. Ha kellett, szó szerint a kenyeret osztották meg egymással. A legnehezebb időkben nyújtott segítséget a kalocsai katolikus zárda, ahol ő és húga végzett és tanári diplomát kapott. Ennek birtokában kezdte meg a munkát Eresztőn, ahol még inkább szívébe zárta a tanyai embereket, akik befogadták, segítették, tisztelték iskolájuk tanítóját.

Egy szerencsés véletlen folytán került a városba, az Alsóvárosi iskolába, ahonnan egy matematika tanár gimnáziumi állást kapott és szükség volt a pótlására. Ekkor indult az az életszakasz, ami 31 éven át kötötte őt ehhez az intézményhez. Szakfelügyelő lett, amit nem szeretett, Rózsa néni lett, akit mindenki szeretett. Minden bizonnyal ez a magyarázat arra is, miért nem kellett felhagynia hite látható gyakorlásával akkor sem, amikor esetleg ezt rossz szemmel nézhették volna. Segítette fiatal kollégáit, de mindenekelőtt diákjait. Nem az volt az elsődleges célja, hogy ügyes matematikust neveljen, hanem az, hogy boldog embert.

Ebben az időben ismerkedett meg későbbi férjével, Vorák Józseffel, aki szintén a tanári katedrát választotta, majd cserélte fel a halasi csipke, majd múzeum világával, később igazgatásával. Korábbi kollégája, mondhatni barátja, Kovács Dóra kérésére folytatta pályáját az induló ÁMK-ban, ahol immár Babi néniként lett ismert és közkedvelt tanár. Innen próbált nyugdíjba menni és felhagyni a tanítással, de még két alkalommal hívták vissza, hogy segítsen. Ő pedig ment, mert azt tanulta és tanította, hogy a kötelesség és a szeretet mindennél előbb való.