Fenyvesi Györgyné

Fenyvesi Györgyné 1950-ben, Újhartyánban született. Itt végezte általános iskolai tanulmányait, Cinkotán, a Szerb Antal Gimnáziumban a középiskolát. Matematika-kémia szakos tanári diplomát az egri tanárképző főiskolán szerzett.

 

Pedagógusi pályafutása 1973-ban Kiskunhalason, az akkori Szűts József Általános iskolában kezdődött. Férjét követve – aki hivatásos katonaként szolgált – tanított Kiskőrösön, Szentesen, majd visszatért Kiskunhalasra. Először az alsóvárosi, majd ismét a Szűts József Általános Iskolában folytatta munkáját nyugállományba vonulásáig.

 

Pályaválasztását személyes példák nem befolyásolták. Sem családjában, sem tágabb ismeretségi körében nem volt pedagógus. Motivációja belső késztetésből fakadt. Már középiskolás korában is korrepetálta diáktársait. Ösztönösen érezte, hogy ez lesz az ő útja és ezt az utat elhivatottan, nagy szakmai alázattal végig is járta. A pályaelhagyás gondolata sohasem merült fel benne. Voltak nehézségek, de a gyerekek iránti szeretet, felelősségérzés mindig átsegítette ezeken. Szigorú volt, de tanítványai mindig tudták, hogy ez a szigor értük van.

 

A tehetséggondozás, versenyekre való felkészítés mellett nagy hangsúlyt fektetett a felzárkóztatásra is. A tanári pálya számára nem csak munka volt, hanem nagy felelősséggel járó szolgálat is. Felelősség a rá bízott diákokért, személyiségük, jellemük fejlődéséért.

 

Ahogyan egyik tanítványa fogalmazott: „Azon pedagógusok egyike, aki által én is ezt a pályát választottam. Engem nem a szaktárgyának szépsége vonzott e pálya irányába, hanem az az attitűd, ahogyan gondoskodott diákjairól. Abban az időszakban volt szerencsém a kezei között nevelkedni, amikor a tizenévesek egyénisége formálódik. A mai napig emlékszem a négyszemközti „anyai” beszélgetéseinkre. Részemmé váltak az intelmei, fontos szerepe van az egyéniségem alakulásában.”

 

Talán ennek is szerepe volt abban, hogy háromszor érdemelte ki a Pro Iuventute díjat, és most a Cum Gratia díjat.